Jaqueline. Fehérnép, lassacskán 16 életéves, vidám természetű, zenemegszállott, kávézólakó. Van, hogy trágárkodik. Van, hogy angolul jobban ki tudja fejezni magát. További információkért tessék arra a két erőst sexy pofára kattintani ;)
A zene az kell, hogy ne vesszünk el közhelyes nyavalya. De tényleg.
Reggel,este,úton,útfélen, nonstop, megállás nélkül duruzsol nálam a muzsika, habár ezt a telefonom bánja.
* elnézést, ezért a primitív átírásért. De nézzétek el nekem. Ha a teljes címet írom ki, akkor hülyén fog mutatni a többi mellett. písz. y u no go ahead!? gr ver 2.0
tűz, vas, nádihegedű
Ez az oldal 2006.04.17.-én lett lérehozva. Rég vo't, mi? Azóta legalább 3x, 4x nevet vátott, 2x témát cserélt, és megszámlálhatatlanul sokszor volt elhanyagolva. És minden garancia meg van rá, hogy lesz is még. Régebben futott rockstar néven, akkor még rox-ként irogattam, a többire nem emlékszem. A tulaj én vagyok, a látogató te, ezek meg itt lent elvisznek valahová.
lábnyomok a plafonon
január 20, fél 11
Ez egy síró Pikachu. Érezz vele együtt!! Utólagosan is boldog szülcsinapcsit nekem. A keddre a pontot az esti színházi előadás rakta fel, ami egyszerűen fenomenális volt, úgy ahogy. Minden egy házaspárral, pornólapokkal, anyóssal, és egy kissé különc titkárral kezdődött, a folyatás meg a képzelet dolga. Tuladjonképp nem volt oly' nehéz az első iskolai hét, csak minden este későn későn érek haza, és már magamon röhögök, miután realizálom, hogy szédülésem oka az, hogy már megint elfeljettem enni. Shit happens. De hát eddig is így volt. Ezért fogyok suliidőben, és ezért rágom le a körmeim. Általában. Mindig. Szeretnék egy kedvesebb oszinénit. Egy diákpárti, kedves, mellédállós, tanker oszinénit.
~ Nagy hopppá. elfelejtettem rettegni péntek 13.-án. A picsába. Lemaradtam róla. Brü. ~ január 15.
január 14, este 9, de mire befejezem fél 10 lesz, mert mindig így van
Itthon, édes otthon. Jó, igen jó, mondjuk azért maradtam volna még egy kicsit... egy hetet, kettőt. Amit viszont irgalmatlanul fontosnak találok, hogy beszereztem Jim Morrisonból egy hordható változatot! Már el van tervezve, hogy viszem Kalaposba, és bemutatom a nézhető változatának, majd nem is tudom... talán bekereteztetem és minden nap háromszor imádkozni fogok hozzá. Vagy hordom, mint más normális ember. Ez amúgy egész jó hobbinak tűnik, hogy zenekaros pólókat gyűjtsek. (Jelentem eddig kettőnél tartok!) Még volt Nirvana-s amit azonnal kinőttem ahogy felpróbáltam, és utólag bánom, hogy a Ramonesosat fel se próbáltam. Ejha, milyen gondjaim vannak. Amúgy H&M.
Lenne egy kérdésem. Mivel kisvárosban élek, mittudomén hogy megy ez, de miért van az hogy az ún. plázák dugig vannak? Jó na, tudom én, hogy legtöbbjük vásárol, na de azokkal mi van, akik ott "lógnak"? Szerelmespárok a padokon, és púderről beszélő leányzók csoportosan üldögélve... Ez úgy lesújtott na. Mi kávézózunk, kocsmázunk, és világrendítő problémákat beszélünk meg, mint például verebek számának látható csökkenése, illetve a kardvirág lappangási korszaka! Vagy csak én lennék eltájolódva? Meglehet. Lényegtelen, Jim Morrison arca van a hasamon!
Random fact: bátyám leszedi a virsli héját. MIÉRT!?
Random question: én vagyok az egyetlen aki úgy kér valakitől tüzet, hogy: come on baby light my fire? It can't be!
Lassan lassan, azaz kedden december 48.-a lesz, ami a szülinapom. Ezért meg kell oldanom, hogy arra a napra valahogy átírjam a születésnapom dátumát, hogy ne árasszák el a profilom "Boldog Születésnapot!" kiírással, mert rohadtul unalmas, kitötölni meg geciség lenne. Aki meg tudja, hogy mikor van, minden tiszteletem. Így alig lesz kiírás, de esküszöm jobban fogok örülni egynek, egy fontos embertől, mint ötvennek jelentéktelen alakoktól. Jó, jó, a szándék a fontos, de annyira leszarom a születésnapom. Nem fogom megtartani, mert halálosan unom, s nem költöm arra a pénzem, hogy mindenkinek fizessek egy kört! Nem vagyok én hobbit, hogy születésnapomkor én ajándékozzak! Bár egyesek szerint határozottan hobbitos vagyok, és páran hobbitnak is szólítanak, meg Froderinának, de őszintén megvallva, jobban tetszik a Hobbit mint a valódi nevem. És egyáltalán nem bánom ha Frodó-félével azonosítanak. Frodó jó arc. Azaz nincs szülinap.
10 pont a Mardekárnak, ha valaki tudja ki van a képen! No meg ölelés, hogy ennyire eszes és fanatikus. A zene meg Noir Désir mivel Bertrand. Ez a szám nagy kedvenc, és azon vagyok, hogy megtanuljam valahogy a szövegét. Hát mivel nem nagyon konyítok a franciához, nehezen megy, de azt hiszem miattuk fogok franciául tanulni. Valahogy, valamikor, egyszer csak tudni fogok franciául, mert ki fogok fogni egy aranyhalat. Akkor először horgászni kéne.
GHYMES - TIZEDIK január 3, délután hat
Boldog új évet testvíreim! Nagyszerűen kezdődik ez az év. Nem mondom, a szilveszter jó telt: nyertem egy fogadást, megismertem egy rasztás csajt, eldöntöttük egy csávóval, hogy ő egoista, én meg sehol sem vagyok, és keresztszüleim fiával, hogy tesók vagyunk. Csak mama már megint nincs valami jól. Tulajdonképpen semmit sem tud egyedül megcsinálni, még a mellékhelységre sem tud egyedül kimenni, és ha mi jövő héten elutazunk, azaz már most pénteken, mi a franc lesz vele!? Neki nem olyan gondozás kell, hogy rá-rá-nézel, hanem szinte állandó. (öregek otthonát hadd csukjuk ki...) Anyának meg rengeteg baja van, és nem bírja ezt a sok nehézséget a munkája mellett, ami sizntén eléggé agyzsibbasztó. Anya családorvos, és van pár ideggyilkos betege. De ez van. Tesómmal ma beszéltük, hogy bele kell törődnünk abba, hogy mama már elég öreg, és hogy eljön majd az a nap, amikor már nem lesz köztünk. De jó annyi, ami mamától eltérő, hogy facebookon megismertem egy srácot, aki ugyan helyi születésű, nem itt lakik, és újabban miatta fekszek úgy éjjel 3 körül. Mit tudjak csinálni, jó társaság, s nagyon aranyos-kedves. És szeretem, hogy mindig vigyorog. Csak lassan kéne indulni egyet városba vizi-pipázni, majd felmenni Kalaposba, hogy a pincér adja ide a Gyűrűk Urát. Szégyen, ne szégyen, még nem olvastam, de azon vagyok, mióta a pincérrel összvesztünk, hogy Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura a jobb. Persze úgy nagyon logikus volt, hogy én a Gyűrűk Urát nem is olvastam... Nha de majd most. Amúgy imádom a Kalaposban, hogy legutóbb beálltunk segédkezni, mivel a srácok feje fölött halomban állt a mosatlan. Miután elmosogattunk Polkával, a bárpultnál ügyködtünk, de én mennyire élveztem, amikor pincér behajol, s egyszer rám, majd Polkára néz, hogy Fanta s Csíki sör. Tegnap meg én kaptam meg a maradék forrócsokit. Jó dolog jóban lenni a pincérrel/bárossal.
Ezt a képet nagyon szeretem, de nem értem miért. Legelőször egy Doctor P Gargoyle videóban láttam, most meg itt van. Ehhez képest nem Gargoyle a zene, bár gondolkoztam rajta. Monsatnában megkedveltem a Ghymestől a Tizedik c. dalt. Szóval az. Bár harcot vívott a Pénz szagával.
LIMP BIZKIT - KILLER IN YOU december 26, délután 3
Höhöh, heló. :) Boldog Karácsonyt így utólagosan is. Annyira kiábrándító volt szenteste mindenki facebook oldalán olvasni hogy szar, meg szar, és azt hogy jajj de rossz, meg szar. Szar mert szarrá teszik. Nekem nem volt szar. Egyáltalán. Fadíszítést tesómmal végigröhögtük, mivel cselezett, és olyan forradalmian új díszítési techinkát talált ki (egy ágra az ÖSSZES szaloncukrot!), aminek továbbfejlesztése rám várt (eloszlatni az összes szaloncukrot...) A fa tetejét meg dobálva "díszítettük" mert egyikünk se érte fel. Csak az volt a gubanc, hogy az aranyhajat is dobtuk. Aztán este áthoztuk mamát. Ittunk bort, kibontottuk az ajándékokat, amit már mind tudtunk, hogy mik azok, majd feljöttem filmet nézni. Ennyi a Karácsony. Ez a neves ünnep többet érdemelne, még akkor is, ha a születésnapi bulit egy évszakkal elébb hozták. Én próbáltam ráhangolódni filmekkel, én téyleg igen! Megnéztem a Ritka exportot, Túlélni Karácsonyt, Négy Karácsony, A Karácsony története, és most is filmet kéne nézni de helyette ide dugtam az orrom. Nem arról van szó, hogy unok blogolni vagy ilyesmi, de ha semmi érdekes nem történik akkor minek? Na jó, dehogynem történik... De én se ülhetek egész nap a blogom előtt napi több bejegyzést irogatva. Más dolgokat is kell ám nézegetni a gépen, mint péládul... hmm... facebook! Vagy mások blogjai. Igen, ez máris hasznosabb tevékenység. Most így megemlíteném kedvenc blogom. Lisztesláda. Megemlítettem. Visszatérve a filmekhez, a Ritka export egyáltalán nem jóság. Sőt. Jó szar. Se vígjáték, se thriller, se akció, se karácsonyi, se semmi nem volt az a film. Vígjáték nem, mert semmin nem röhögtem. Thriller nem, mert semmi ijesztő nem volt. Akció sem, mert semmi akcióhoz hasonló megmozdulás sem volt a filmben. A karácsonyi hangulatot meg jócskán mellőzte a Finnország és Oroszország határán játszódó film. Egy ún. mindfuck volt benne, amin bevallom, meglepődtem, de egy mindfuck nem mindfuck. Szar film volt és kész.
Igazából én minden évben várok a csodára, hogy megszállja a lelkem a szentlélek, és szívvel-lélekkel üneppeljem a Karácsonyt. Olyan jó, hagyományosan. De eddig még nem volt csoda. Őszintén? Kicsit leszarom. Gyerekkoromban még megvolt az úgymond varázs, hogy jujj, angyalka, mára viszont bizonyossá vált, hogy nehéz meló lenne egy éjen át minden egyes család fáját feldíszteni. Tehát nem az angyalka hozza az ajándékokat sem. Ez nyilvánvaló. Akkor jön a lényegesebb értéke az ünnepnek, a család. Az én családom piciny, és az ország jó pár sarkában van rokon. Természetesen ez nem igaz, de így drámaibban hat. Szóval sosincs együtt a család. Akkor a végleges érték, a vallási. Vallási nézeteimet itt, most, nem osztom, de nem igazán hajtok fejet az egyház előtt. Nekem nem kell egyház ahhoz, hogy hitem legyen, vallásom még nincs. De a legkedvencebb kedvenc idézetem a vallásról: "A vallás ténylegesen meggyőzte az embereket arról, hogy lakozik az égben egy láthatatlan ember, aki figyeli minden egyes tettedet minden nap minden egyes percében. Ennek a láthatatlan embernek van egy tíz pontból álló listája arról, amit elvár tőled, hogy ne tegyél. És ha mégis elkövetsz akár csak egyet is ebből a tízből, akkor van egy különleges helye, tele füsttel, tűzzel és égető, kínzó testi-lelki gyötrelmekkel, ahova leküld, hogy szenvedj, égj, fuldokolj, sikoltozz és sírj örökkön örökké, az idők végezetéig! De szeret téged! Szeret téged. Szeret téged, és pénzre van szüksége. Mindig pénzre van szüksége." ~ George Carlin Természetesen groteszk és eltorzult egy idézet, és tudom, hogy ez nem épp így van, de a saját hitem mellett furcsának találom a szűk-látókörű barátaim nézeteit ilyen téren. Hogy a mennybe kerülünk, meg pokolra, meg tisztító tűz, meg házacskák, meg békesség, meg boldogság, nha és a többi. Amúgy eldöntöttem, hogy református létemre el fogom lógni jövő félévben a legtöbb vallás órát. Bár eddig is ezt tettem, most nem áll szádékomban órák alatt a Kalaposban kikötni, hanem teszek kirándulásokat az unitárius vallás órákra. Tulajdonképpen nem is tudom mit osztanak órákon, csak tetszik, amit az osztálytársam mesél. És amúgy is furcsának találom, hogy az ember nem választhatja meg saját vallását. Bár papíron református vagyok, és hitemben ugyan nem unitárius, azért kereshetem a számomra igaz hitet, nem? De. Akkor meg lógók. Puszi. Most azomban vár a film, de előbb egy adag kiteregetnivaló.
Azért ez killörös zene Karácsony idején, mivel van benne egy olyan rész hogy: "He's making a list, and he's checking it twice, he was borned pissed and he's ready to slice" Elég sokat hallgattam a Limp Bizkitet, főleg az új albumot, így úgy ahogy, tudom a szöveget. Angol órán meg úgy döntöttek, hogy énekeljünk karácsonyi dalokat. "He's making a list, and checking it twice, gonna find out, who's naughty and nice, Santa Claus is coming to town." Kettőt lehet találni, hogyan énekeltem én zsigerből ezt a dalocskát. A kép karácsonyi, hangulatomhoz illő, vitatkozni nem ér, lisztesládáról loptam.
AUTOUR DE LUCIE - L'ACCORD PARFAIT december 10, este 10
Eléggé zúzos volt úgymond ez a hét. Hétfőn matek félévi (hetes lett óyeah) A keddre őszintén megmondom, nem emlékszem. Szerdára visoznt kellett esszé a barokkról, magyar félévibe, verselemzés (Balassi Bálint-Borivóknak való), és töri prezentáció, amit mi prezi.com-on oldottunk meg és igen jóra sikeredett. A magyar féléviket viccesen írtunk. Mi az összes magyar félévit viccesen írjuk. Mivel előre meg van adva a téma, fele osztály otthon írja le a lapra, amit majd bead, fele osztály meg lepuskázza az otthon megírt piszkozatot/nyomtatott esszét. Én jókislány voltam, puskáztam. Viszont ezt valamiért nem érzem akkora csalásnak, mivel igenis dolgoztam itthon vele, és bár egy órán sem figyeltem, sok minden megmaradt a barokkról, reneszánszról. Két osztálytársam viszont már két órája itta az ásványvizes üvegből a pálinkát. Valamivel ők is le kell vezessék a stresszt, na, én megértem. Csütörtökön felelés bioszból, hogy javítsunk a hármason. Tanárnő kicsit megszivatott. Az nem bántja a kicsi lelkem, hogy tőlem, és Polkától sokkal többet kérdezett, mert ezzel talán a puskázásért büntet. Barátnőm mellettem ki volt akadva, hogy már kaptunk egy büntetést, a hármast, miért nem elég az neki, és hogy többet "ad", mint amennyit megérdemlünk. Feleltem egy kilencest (kibaszott anaerob légzés, na igen...), de mivel volt egy minusz pontom, nyolcas. Hozzátette, hogy másoknak is volt, de nekik nem vonta le. Hát oké, most mit tegyek? Utánam felelt Polka, az övé tízes. A huncut csavar viszont annyi, hogy mindkettőnknek volt mínusz pontja. Apropó, nem ódivatú már gimnáziumban a mínuszponttá átkonvertált fekete-pont? Később infó felmérő, amit úgy írtunk, hogy én másoltam a mellettem lévőről, ő szintén a mellette lévőről. Óra végén viszont mindkettőnk kapaszkodója, és megmentője kiakadt, hogy elbaszta. Utolsó órán felmérőt írtunk földrajzból. Az is szembecsapott, mivel az utolsó, legnehezebb feladatot sikerült csak megoldani magamra, a többit megpróbáltam kérdezgetni. Meglátjuk, mi lesz. Viszont kell írjak még egy felmérőt azt hiszem kedden, mivel csak egy jegyem van. Arra talán tanulni is kéne. Péntekre meg kellett volna tanulni a román tartalmat (felét megtanultam, your argument is invalid. Pedig eléggé tetszik a regény témája: Mircea Eliade - Maitreyi. Talán ezt az egyetlen olyan regény, ami közelebb áll hozzánk, fiatalokhoz. És édes a témája.) Később meg matek felmérő. Nem készültem igazán, mivel a komplex számos feladatokkal nem volt igazán bajom. Erre olyan tételeket bevágott az oszi - ő tanít matekből, hogy 5-ből kettőhöz tudtam hozzászólni. Kicsit meglepődtem. Pedig Istenemre mondom, én szeretem a matematikát! Szeretem a mateket, szeretem az infót, még akkor is, ha nem nagyon megy, bár ha odatenném magam, érteném én, és tudnám... New life task. Ez kicsit különös, hogy szeretem az osztálynak ezt az ún. reál részét, viszont érzékem van a nyelvekhez. Akkor miért nem vagyok filológián? Matek. Nehéznek nehéz, de én élvezem. Úgy érzem ez nekem való osztály. Hisz a fizikát, és a kémiát nem igazán értem, de nem is szeretem. Még csak az kellett volna, menjek természettudomány osztályba! Csak az oszi... Valahogy elvárnám, én kishitű, és naiv, hogy védelmezze az osztáyt, álljon mellénk, sőt, szeressen is. De annyira ellenünk van, már rosszul esik. A romántanárnőről nem is beszélve! Ő szerintem kifejezetten utál engem. Ma (igen, szombaton is voltunk suliban, mivel múlt héten elmaradt pénteken a tanítás, és pótóltunk) kérdezte, hogy tudom-e mit jelent, hogy inchisoare. A nevemen szólított, és mivel épp előttem ül a barátnőm, akit szintén így hívnak, ő válaszolt, és utána vágtam rá én. Erre mondja, hogy na igen, így már tudom, hogy ő megmondta, és hogy biztos benne, hogy fogalmam sincs. Faszom. Ilyen szót ne tudnék, hogy börtön!? Múlt évben pedig úgy gondolta, hogy nem tudom hogy mondják lopni. Alapige. Prison és to steal. Nem vagyok süket, barom, hogy semmit ne tudjak! Bár, azt be kell vallanom, hogy egy-négy osztályban sokkal nagyobb szókinccsel büszkélkedtem, mint most. Öt-nyolc osztályban a romántanulás a semmit közelíti meg. Olyan volt a tanárnő, erről most nem mi tehetünk. Puszi. Bár tanárnővel volt már összetűzésünk, hogy miért hordom a magyar zászlót karkötőként, hogy szerinte testvérem én én külön apától származunk, és persze a megszokott dumák, hogy hülye vagyok. És ezek után legyen önbizalmam, és merjem használni a román "tudásom".Ennél nagyobb demotivációt soha senkitől nem kaptam. De már csak pluszromántanárnőm, és önmagam kedvéért meg fogok tanulni románul, annyira, hogy nagyon! Folyékonyan fogok beszéni románul, igen. Képes vagyok rá. És olaszul, és spanyolul, és franciául is! Meg majd ha lelki erőm úgy tart, még oroszul is! Addig meg nem halhatok, az egyszer biztos.
"I wanna be the very best"
Pokemon soundtrack
Ezután az eléggé nehéz hét után úgy gondoltam, kibulizom magam. Ó, egy fenét. Két buli volt pénteken, az egyiken olyan számok mentek, hogy mozogni alig volt kedvem, a másikon meg annyian voltak, hogy mozogni alig tudtam. Ma viszont van koncert a városban, és utána egy elég jó buli, de úgy kilenc órakor sem erőm, sem kedvem nem volt hozzá. Pedig tudom én jól, hogyha kihagyom, holnap felfal a késő bánat. Faljon. Tegye csak nyugodtan, emésszen el. Holnap pihenek. Sokat. És tanulok. Nem olyan sokat. Mivel ma is alig voltam itthon. Ugye ma volt suli, mondjuk 35 perces órákkal, és fél 12kor jöttünk is el, otthon ettem, majd mentem képzésre, amiről régebb már írtam, hogy volt egy. Ugyanaz volt a képző, akinek imádom a stílusát, és eljátszodtatta azt a játékot, amit tavaly két óráig játszodtunk Gyergyóban. Üres gyomorral, kopogó szemekkel, ezt a hosszú, időigényes, mozgalmas, ám igen hasznos játékot, amibe fülétől farkáig beleépül a rendezvényszervezés összes olyan eleme, amit ugyan átvitt értelemben, de mindet felhasználtuk. Játék közben fel sem tűnik, mire megy ki a játék. Pedig igen idegölő játék, de én mondom, ennél jobbat soha, ami képez, és tanít. A képzésen az lepett meg, ugye mivel később érkeztem, csak beültem a körbe poénból, hisz én szervező voltam, nem résztvevő, hirtelen felpillantok, és meglátom a srácot, akit fél éve füzögetek, hogy jöjjön diáktanácsozni. Neki is álltam, hogy mit keres ott, hisz nem diáktanács tag, de csak azért, mert idegesít a tudat, hogy egy ennyire eszes srác, aki még képzésre is jár, és nagy hasznát vennénk, nem szeretne csatlakozni. Tudom, nem erőltethetem rá, de veszteségnek érzem. És annyira szépek a szemei... Képzés végén meg meghívtuk Polkával a képzőt a Kalaposba. Annyira jó fej, és annyira szót lehet vele érteni, bár ezt érthető, hisz sokat dolgozik együtt velünk egykorúakkal. Hihetetlenül nagy arc.
Jah, szokásom nevet adni azoknak a dolgoknak, amik fontosak nekem. A mindenttudó kis jegyzetfüzetem neve Topher. Vajon, miért?
Nem kéne ennyire hosszú bejegyzéseket írjak. De ki kell írjam magamból a hetet, na. :)
A képen sirály, mert imádom a verebeket. Tulajdonképpen az összes madarat. A tücsköket, a gazsókat, de ezt majd máskor magyarázom el. Zene azért, mert olyan könnyed, felszabadult, nyugtató.
SKRILLEX - ROCK'N'ROLL
december 3, este fél 8
Nem szeretek itthon lenni. Annyira egyedül érzem magam. Na jó, egyedül is vagyok. Egész nap ülök a szobámban, egyedül iszom meg a kávém, teám, legtöbbször meg egyedül is ebédelek. Kész megváltás elmenni itthonról. De nem mindig ilyen rossz, van amikor én is egyedül akarok lenni. Csak nem most! Most kibaszottul kell valaki, és nem elég a tükörképem, mert ő is olyan szomorkás arcot vág. De nem mehetek el itthonról, mert hétfőn matek félévi. Leszarom, mellesleg. Amit tudok, tudok, ennél sokkal többet már ígysem úgysem fogok tudni. Utóbbi napokban öntöm magamba a kávét, hogy matekezzek, matekezzek, és matekezzek. A számok meg háborúsdit játszanak egymással ha lecsukom a szemem. El akarok menni a szombámból, távol a füzeteimtől, fekete teát akarok inni a Kalaposban, sört a G-ben, és ontani magamból a füstöt, miközben megszállott módón mozgatom testem a jól megszokott ritmusában a dubstepre. Ja, és jól bebaszni, hogy hadjon a francba az elégia, legyen jó kedvem, és nevessek, még akkor is, ha nem szívből jön. Jó kedvű akarok lenni, mint amilyen általában vagyok. Nem akarok sírni, most nem. Meghalok itthon. Pedig diret hajat mostam, és kávéztam, hogy ne legyek álmos. Mondjuk ez a hatást elérte, nem vagyok álmos, sőt, nagyon is mehetnékem van. A kávé azért kellett, mert hazafele a központból túl súlyosak voltak a lábaim, nomeg a szemhéjaim. Pedig Isten a tanúm, hamar elaludtam. Tizenekettőkor. Tízre tegnap itthon voltam, játszodtam az ügyes kislányt, hogy ma elengedjenek. Basztam. A özpontban ma egy ún. felvonulás volt, 100-150 ember, a múlt pénteki eset miatt. A városközpontban heten megverte 3 fiút, cigányok. Egy rendőrautó elhúzta a csíkot mellettük, majd a fiúk a rendőrségre akartak menni feljelentést tenni. Természetesen utolérték őket, és kérték ne jelentsék fel, de ők nemet mondtak, erre megint megverték őket, a rednőrség épülete előtt. A rendőrök meg szartak rájuk. Románia. Még a pro tv és az antena 1 is leadta. Szóval ezért voltam ma a városban. Nomeg román órán, ahol megtanultam 20-ig számolni franciául. Tegnap a képézes résztvevőkkel csináltuk gitárestet. Semmi nagy, de jó volt. Jó volt, és a ma is jó lehetne, ha kimehetnék ebből a házból. Meg fogok bolondulni. Nem tudom mi bajom van. Legalább sétálni hadd menjek el, hogy vegyek rágót, és szívjak "friss hegyi levegőt".
Zene dubstep, mert szeretem én azt is, és mert ma dubstep buli van a városban, és kínzom magam. Kép Topher a dollhouseból.
JOHN BUTLER TRIO - DON'T WANNA SEE YOUR FACE november 26, este fél 8
Judy Collins 15 éves korában kezdett el inni, és hamarosan alkoholista lett. Ezt úgy random fact-ként. Ovasom az önéletrajzi regényét (Singing Lessons), tetszik maga a könyv, és az is, hogy ennyire nyíltan beszél ezekről a dolgokról. Meg hogy allergiás a gin-re. Mondjuk számomra kicsit furcsának tűnik a helyzete. A szülei úgy gondolták, hogy otthon igyon, mert úgy megtanulja hol a határ. Ez szerintem jó trükk, tetszik. De amikor berúgott olyan helyeken is, ahol a family is jelen volt, és beleesett a medencébe... Az allergiájára meg úgy derült fény, hogy egy gin-es este után rosszul érezte magát. Persze, ő ivott a legtöbbet. Az apja meg igen érdekes személy, tiszteletreméltó, és csodálnivaló, még akkor is, ha ő is iszik. Imádom az apja gondolkodásmódját. Az anyjáról nem beszél annyit. De minden esetre élvezhető könyv.
Anya az előbb hozott egy szív alakú (az imposztor-féle, nem anatómiai) egeret. Olyan kis cuki, belehalok. Bár könneyn asszociálható egy olcsó, műanyag gyerekjátékkal, és gyanítom, hogy hamar elhasználódik majd, attól még cuki :D
Az elmúlt héten nem éreztem úgy, hogy írnom kéne. Nem volt miről. Még azt se tudnám leírni, hogy mi volt a suliban, mert sosem történik semmi említésre méltó. Könnyen telnek a napok, és nehezen andalognak tova. Csak várom, hogy este legyen, és aludhassak végre. Az iskola annyira mondjuk nem is fárasztó, csak ott vannak a plusz óráim, és a gyűléseim. Sőt, még francia órákra is szeretnék járni, de már így is kezdek kiégni. Kedden 5-től lennének franca órák, amikor én angolon csücsülök, úgyhogy ezt az ötletet eldobhatnám. Csakhogy annyira determined vagyok ilyen téren, hogy ha mág suli-időben nem is, nyáron kőkeményen nekiállok. Én bolond, az olasz meg a spanyol ezerszer könyebb. Ha tudnék románul - márpedig nem tudok, csak kicsit - akkor egy hónap alatt megtanulhatnék olaszul, három hónap alatt spanyolul, és egy év alatt franciául. De nem tudok roámul. Csak kicsit. Ez persze szégyen, gyalázat, mivel Romániában élek, és ilyenkor szépenügyesenokosan kiemelem, hogy magyar városban. MAGYAR! Román szót románórárok hallok. Ennyi. És utál a romántanárnőm. Flévim négyes lett, nálunk ötös az átmenő. Pár napja tanakodom, hogy ugyan miafaszt mondjak anyának. Szerintem el fogok felejteni szólni. Meg nem osztják ki még pár hétig. legalább ötös lett volna, de nem. Sziven ütött, mit ne mondjak. Ez gáz. Még akkor is, ha fele osztály nem írta meg az átmenőt, és a 'legjobb tanuló' is ötöst kapott. De ő legalább megírta az ötöst. Fasz kivan. Hétvégre meg Polka elment Marosfőre, képzésre. Nehéz nélküle megtalálnom a helyem. Az barátnőimmel lementünk a Korsóba, ahol állítólag lett volna buli. Viszont azon a helyen olyan zene ment, fejem azthittem darabokra hullik. Ott volt pár ember, akihez odamentem kicsikutyaszemekkel, hogy jöjjön le velem G-be, de senki sem akadt aki velem tartott volna. Hál' Istennek kaptam valakit, és felvándoroltam. Máris jobb volt minden, mert barátok közt voltam. De hogy mennyi hülyeséget hallottam az este... Mondjuk lehet ha nagyja szakállas vicc, mint pl: - Hogy áll a hajam? Igyál!; de én most hallottam életemben először és jót nevettem. Majd egy emlékeztetőn a falon, ami arra emlékeztet, hogy ne felejts el emlékeztetőt írni. De nagyobb a valószínűsége annak, hogy csak én voltam lefáradva. Összevetve nem volt rossz.
Ami még a héten megemlítendő esemény, az annyi, hogy rájöttem, miért nem szabad nekem sorozatot nézni. Há'persze, hogy függő leszek. Jelenleg egy rossz klikk miatt Dollhouse-t nézek. Első évadot kinyírtam, és ugrok neki a másodiknak. Remélem jobb lesz, mint az első évad. Ó, és Topher <3
A zene. Mindenképp John Butler Trio-t akartam, mivel imádom, és eddig még nem raktam. No de még sokmindent nem raktam... (Jegyzet magamnak, hogy ne felejtsem el: LB!) Olyat akartam, aminek tábortüzes hangulata, mivel imádom, mikor a tüzet körbeülve gitározunk és énekelünk. Vagy csak simán körbeülni. Lehet ha a képzés résztvevőivel egyet összezörrenünk, én meg felhoztam azt az ötletet, hogy egy kávézóban üljünk a földre, körbe, hozzunk gyertyákat, rakjuk középre, s voilá, tábortűz. Amúgy ez annyira nem tábortüzes muzsika... De én mindent megtettem.
RAGE AGAINST THE MACHINE - GUERRILLA RADIO november 20, éjjel 1
Tesóm gépe szar úgy ahogy van. Csak mondom.
Három napra mentem suliba - szerda, csütörtök, péntek - de az is elég volt. Három napig letargia körüllengett. Szerdán este hétre értem haza, mert mentem gyűlésekre - városi diáktanács, és önkéntes program valami. Hasznosabban is el tudtam volna tölteni azt a napot, mondjuk román tanulással, ami miatt egész csütörtök délután ki voltam akadva. Ugyanaznap volt a Diákok Világnapja is, ami kicsit megviselt minket. Főleg Polkát. Azt hiszem, csalódott önmagában, abban a hitében, hogy meg tudja csinálni. Azt hiszem. Pénteken aztán sütöttünk muffint, három körül kezdtük, az utolsó adag meg 19:10-kor jött ki a sütőböl. De megérte, mert finom lett, és úgy ették mint a cukrot. Sütistylist szakácsnak éreztem magam. Fenséges érzés, én mondom. Bár a pénteknek nem volt olyan jó péntek hangulata. Az tavalyi szórakozóhely, a Tea, a kiskedvenc, az örökkön-örökké, a mindig és mindenkor... nyoma veszett. Régen narancsásárgásak voltak a falak, és teakannák díszítették, az asztalokon malmozni lehetett. Jó arcon jártak oda, és jó arc bandák 'uralkodtak'. A bulik is jobbak voltak a szakadt UFF nagyteremben. De most zöld, álarcos díszekkel, világító nyavalyákkal, furcsa fényekkel, tömeggel, óriási tömeggel, furcsa alakokkal, ijesztő nőszemélyekkel, kigyúrt macsókkal, és magassarkús kislányokkal. Abszurd az egész, én mondom. Még a cigifüst-felleg sem a régi. A zenére nem emlékszem. Végiggyúródtunk a tömegem, kerestük a jó arcokat, az ismerősöket, de csak párra akadtunk rá, ők is együtt ültek. Ültek. Nem táncoltak. Ültek. Tehát szar volt a zene. Nem is maradtunk sokáig, csatangoltunk a városban, megszálltunk a G-ben, majd hazajöttem. Semmi említésre méltó az inside-joke-okon kívül, amit úgysem mondok, mert senki sem értené, hisz inside-joke.
Szombatra a városi diáktanácsal szerveztünk képzést diáktanácsozó diákoknak. Én csak a második felére értem be, de egészen meglepődtem milyen jó volt a hangulat, és hogy ismeretlen emberek közé beállva, cseppett sem éreztem magam kívülállónak. Annyira okosak ezek a kilencedikesek. Úgy ki tudják fejezni, meg elmondani a véleményüket, olyan ötleteik vannak, hogy tyű apám. Remélem jó kis csapat kialakul közöttük.
Zárásként meg... olyan szívesen megismerném Baricz Gergőt. Nem, nem azért mert szépek a szemei, egyáltalán. Válogatás óta szimpatikus - persze, hisz nem nézem az X-faktort. Az előtte lévő srác énekére ültem le a TV elé, Bagossy Norbiéra, mert Vadfruttikat énekelt. Majd bejött Gergő, fekete, tankos, to the pub-os pólóban, ugyanolyanban, mint amilyen egy jó barátomnak van. Majd belekuncogott a mikrofonba, mikor a zsűri azt mondta, kíváncsian várják a produkciót. Kíváncsian... Olyan kételkedően, mint aki nevetségesnek találja a helyzetet, azt hogy ezt mondja a zsűri, mint aki csak viccből van ott, aki azt hiszi, hogy mindenkinek ezt mondják, vagy azt, hogy sablonduma. Még szép, hogy már itt belopta magát a szívembe. Hangjáról szó se essék, TV előtt oldalra dőltem, hogy uramatyám. Elképzeltem milyen lehet a személyisége, kíváncsi vagyok, hogy hasonló-e az elképzelés a valósághoz. Hogy vajon humoros? Vajon tényleg csak annyit beszél, és annyit mond, amennyi szükséges? Kontrázik? Elfogadja, ha nincs igaza? Ritkán jön zavarba, mert mindig kivágja magát? Szeret olvasni? Művelt? Szereti a művészeteket? Nyitott az újra? Annyi kérdésem lenne. És legfőképp az, hogy miért jelentkezett az X-faktorba. Egy "tehetségkutatóba". Tehetséges az, aki saját maga építi fel várát, és nem másokkal építteti fel. A legtöbb ilyen hirtelen-lett sztárocska eltűnik. És ezért féltem Gergőt. Mert ő hihetetlen egy arc. Mondjuk megnyugtatott amit az anyukája, vagy az apukája mondott legutóbb, hogy a haján és a ruháján kívül semmit sem változott. Túl erős az ő személyisége ahhoz, hogy be tudják aprítani. És bármennyire is tetszik a hangja, nem nézem még őt sem meg a műsorból; majd ha lesznek újra x-faktor koncertek, nem fogok elmenni. Megyek majd Baricz Gergő koncertre, ha nem előre begyakorolt műsorral rohangál a szinpadon, hanem improvizál, nem stylist ötözteti fel, hanem felveszi a jó öreg to-the-pub-ost, nem lövik be a haját, hanem megoldja ő azt, teljes mértékben önmagát adja és interaktívvá próbálja tenni a koncertet. Első sorban lennék, esküszöm. Mondjuk egy zenekar frontembereként jobban tetszene. Egy X-faktorban fel-nem-fedezett, zúzos rock-banda frontembereként. Máris jobb :D
Apropó, komolyan van olyan szó, hogy unszimpatikus? Meghalok.
SCORPIONS - ROCK YOU LIKE A HURRICANE november 15, délután 2
Szaporán imádkozom és könyörgök,hogy gyógyuljak má' meg. Nem, egyáltalán nem unom itthon, bár kicsit zavar, hogy semmittevéssel telnek mindennapjaim, és tegnap is egész nap azon a fránya facebookon lógtam, jó itthon. Meleg van, és puha a takaróm. Napról-napra kevésbé fáj a torkom, és egyre nagyobbra tudom nyitni a szám. Ez jó jel. De ha holnap még nem is, csütörtökön mindenképp, muszály (!) iskolába mennem. Csütörtökön van november 17.-e, a diákok világnapja, és az iskola diáktanácsával, Tadisz, szerveztünk pár dolgot. Azaz szerveztek ők, mert engem letepert ez a mandula-dolog. Lesz teaház - kéne vigyek sütit; vetélkedő - aminek én lettem volna a főszervezője, de mivel... mivel igen, átvette Nonó aka Gopi, és tudom, hogy faszául megcsinálták, és rohadt kíváncsi vagyok; este pedig gitárest - amire nagyon el szeretnék menni, és bazmeg, csinált-e valaki meghívókat a régi elnökségi tagoknak a gitárestre!? Faszom, Polka, ha tegnap nem tízre,hanem hatra érsz haza, még ezt ismegkérdezhettem volna! Nempuszi! Amúgy nem haragszom. De mivel tegnap nem volt lehetőségem rá, írom ide, mert azt mondtad feljössz, hogy a péntekkel akadnak problémáink. És imádkozz, hogy csütörtök-péntekre tudjak beszélni, nyelni, cigizni, bulizni, és el is engedjenek hozzátok aludni! Puszi. Amúgy, míg én szentül meg vagyok győződve afelől, hogy a fagyi jót tenne a torkomnak, bár hibernáló hatása lenne, nem fájna annyira ez az evés-ivás-nyelés-beszélés dolog, addig anya szerint hülyeség. Utánanéztem az internyetten, és a legtöbb helyen azt írta hogy már műtét után egyből van, hogy esznek fagyit. Én meg itt állok, pardon, ülök, műtét után 6 nappal, fájó mandulahellyel ugyan, de egyre szépülő sebbel; miért ne ehetnék fagyit!? Egyetlen videót találtam bár, amin a pasas azt mondja, hogy ő nem ajánlja, de LEHET. Persze, erről anyának nem kell tudnia. Mellesleg nagyon furcsa, ééés undorító a torkomban a mandulám. Akarom mondani annak helye. Meg fogom kérni anyát hívja fel az orvost, aki műtött, és kérdezze meg, hogy ehetek-e fagyit. Ha nem hívja fel, felhívom én. És ha azt mondja nem, én anyának igent fogok mondani. Már csak azért is, hogy nekem legyen igazam! Evil mind, huh? Kind of. :> [...] Felhívtam. 8-10 napig tényleg nem ehetek fagyit. Oh fuck. Pálinkát sem ihatok, mi? Jó fej az orvos. Nem szeretem, és félek tőle, de feletébb jó fej. Pénteken is úgy búcsúztatott, hogy ne legénykedjek, nincs csókólózás, buliba se szökjek meg s taramtaramtaram. Most meg megbeszéltük azt is, hogy pénteken menjek még be, hogy vessem rám egy pillantást, majd ő vigyorogva kijelenti, hogy semmi probléma sincs, sőt, vaamilyen különös oknál fogva naggyon jól,ügyesen, szépen, okosan gyógyul, és mivel az lesz a 8. nap, szabad a pálya, mehetek az életbe, reméli, hogy soha többé nem kerülök szike alá.Igen, pontosan így lesz.
A fenti jutyub ketyere azért játszik Scorpionst, mert nem Eric Claptont. A Cocaine és a Rock you like a hurricane között hezitáltam - életem legnagyobb kérdése, neviccelj - és végül a Scopions szám mellett döntöttem. Neharagudj Eric. Te is sorra kerülsz majd. Amúgy azért ez a két szám, mert pénteken jön koncertezni alsó G-be Rudán Joe és a Cold Taste. Gondolom, kettő közül a Cold Taste nem mond semmit. Hát. A lényeg, hogy jók, és fasza számokat játszanak, mint a két feljebb említett. Ezért sem hagynám ki a pénteket. Légyszi légyszi légyszi légyszi légyszi gyógyuljak meg. Légyszi. [...] Annyi számot raknék be így hírtelen a blogba, albumokat mutatnék meg, meg zenekarokat. De nincs rá elegendő bejegyzés. Így csak sorra. És mire odakerülök, hogy újra bejegyzés írjak, meg is feledkezem arról, hogy nekem Eric Claptont kéne berakni, vagy épp a Supernem-től a Csodagép-et. És még RATM-et nem is raktam. GUERRILLA RADIOO fuckyeaaah.
SUPERNEM - REGGELIG TÁNCOLNI EGY ROSSZ CIPŐBEN november 13, este háromnegyed 12
Tuljadonképpen csak azt akartam mondani, hogy kinézetet cseréltem. Hogy ezentől fel fogom rakni a zenét, ami most egy Supernem szám - odáig vagyok értük. Hogy újítgattam a lapom, és tetszik. Hogy ma is egész nap itt ültem, és kezdenek fájni a térdeim. Hogy megtaláltam egy régi ismerősöm blogját fuckyeah! Hogy ezt muszály volt, valamilyen okból kifolyólag, amit elfelejtettem [...] ó je, eszembe jutott! Akartam Supernemet az oldalra, ennyi csak. Jajj de rossz, hogy nem zenével zárok. Mindegy, továbbra is itt mondom majd el, miért erre esett a választás. Eddig se mondtam el mondjuk. Na majd most!
november 12, 5 perc híján 12
Annyira várom már a telet, hogy felvehessem a legvastagabb cuccaim, amiben annyira puha és meleg vagyok. Bár én már puhán, és melegen öltözködöm, a két kötött felsőmmel, és az orbitális méretű sálammal. És még van, aki kiröhög, hogy sapkát is rakok.
Tegnap este apa értem jött, és hazavitt a kórházból. Kaptunk egy lapot, amire le van írva mit lehet, mit nem. Nem szabad darabos, fűszeres ételt egyek. Hazaérek, látom van pizza, egyből nekiestem... A torkommal nem volt gond az este, viszont reggel pusztultam bele. Cukrosan ettem a fájdalomcsillapítót, ami valóban nem tutti fruttis. De cukorral nem is érződik annyira az íze. De felőlem fájhat amíg és ahogy akar. Csak tudnám kitátani a szám. Olyan, mintha szájzárat kaptam volna, egy ujjam alig fér be a fogsoraim közé. De mit nekem, hogy nem tudok se beszélni, se enni - na jó na, tudok, csak nagyon nehezen; inni tudok - nem tudok énekelni! Bár ez csak számomra borzalom, és magammal se egyeztem ki teljesen, hogy ugyan miért, de borzalom, na, borzalom. A reggelt laptoppal kezdtem. Az eredeti tervben az állt, hogy érdeklődöm osztálytársaktól a matek leckét illetően, de csak itt kötöttem ki - mily' meglepő. Bátyám bejön a szobámba, leül mellém, átölel - én meglepetten összehúzom magam, hogy te jó ég, mi ez - majd megkérdi: - hogy vagy?...kis szaros. Ez reggel még jól is esett, hogy kacagtam rajta egyet - már amennyire kacagni tudok, de ez még a vihogás legroszabb fajtájába se sorolható be. Aztán lent a konyhában fogott egy szelet pizzát, és elkezdte repülőztetni előttem. Anya meg végig hülyéskedett miközben ettem a cukros-fájdalomcsillapítóm, hogy alig tudtam lenyelni. Nagymamám meg nagybátyám is itt volt, és végső elkeseredésemben ráírtam egy lapra, hogy "nem tudok beszélni". Erre anya ráírta, hogy "tanulj meg"! Scumbag mom.
Volt angol, francia, most a legszebb nyelven szólaljon a hangfal. Nomeg nosztalgikusan duruzsoljon, mert ilyen rég volt, hogy reggeltől estig ezt énekeltük. MAGASHEGYI UNDERGROUND-ANGLIA fuckyeah.
november 11, mindjárt délután négy
Ó je, de frankó a mai dátum. 2011, 11. hónap, 11.-e! Wáó. F/szom, én már tegnap erőst nézegettem a telefonképernyőt, hogy szép lesz a holnap, és annyira idegesítő, hogy egy rakás ilyen, és ehhesz hasonló bejegyzés kering facebookon. Sokszor tököm tele van a facebookkal. Mellesleg nem is olyan szép ez a nap! Be van borulva. Én meg csak reménykedem, hogy netán hófelhő, de nem. Tegnap vették ki a mandulám. Hát, a beígért 7 óra helyett 8 körül, de lényegtelen. A műtőben kaptam kábítót vénásan, majd az arcomhoz nyomtak ez oxigén-maszkot, vagy mi az, aminek esküszöm tutti-frutti illata volt! Nem nagyon emlékszem, hol szakadt meg a szalag. Nagyjából a tutti-fruttinál. Amúgy szerintem nagyon hardcore, hogy zenét raktak miközben műtöttek. Töritanárunk mesélte, hogy neki berakták Zámbó Jimmy-től az egyszer megjavulok én-t. Azt hittem viccelt. Én meg ott kábultam próbáltam magyarázni az orvosnak, hogy mit mesélt a töritanár. Bár szerintem ők úgy gondolták, hülyeségeket mondok. Lényegek lényege hogy nagyon huncut dolog ez az altatósdi. Miután megébredtem mondtam a hülyeségeket - bár akkor valahogy értelmes dolgokank tűntek, majd semmire sem emlékeztem. Hát azt a napot eltöltöttem zenehallgatással, meg alvással. Aztán anya este bejött, hozott laptopot, és felköltöztünk egy kétszemélyes-be. Anya itt aludt, könyörögtem neki, hogy ne kelljen az intenzíven éjszakázzak, ahol az egyik néni állandóan horkolt. 2 perc alatt elaludt. Hihetetlen. Aztán én már nem tudtam aludni. Szerencsére itt fenn csend van. Tetőtéri ablakos a kórterem, ami amúgy fasza, meg szép dolog, ha nem dönt úgy a Hold éjnek idején, hogy na, süssünk be egy cseppett az ablakon, pont a leányka arcába... De aztán kicseleztem a Holdat, és megkaptam a helyem. Amúgy nem aludtam valami jól. Reggel aztán bepótoltam - mesélték a nővérek, hogy ők közben felmostak, szellőztettek egyet, én meg se lőttem, aludtam tovább, majd csak vizitkor keltettek fel. Ott is úgy kezdte az orvos, hogy hétalvó, és me egyáltalán nem értettem, hogy miért mondja ezt! Aljas rágalom! Mellesleg nagyon rá akar venni, hogy én is fül-orr-gégész legyek. De, jó ég, nem bírnám ki. Még nővér sem lennék, nemhogy orvos! Már csak azért sem, mert névmemóriám a béka segge alatt két méterrel, és nem is értem, hogy jegyzi meg mindenki, hogy hogy hívnak. Amúgy így, a mai két adag fájdalomcsillapító után... nem is fáj annyira a mandula-helyem. Nálam ez azzal egál, hogy nem vágok fájdalmas mutrákat, mikor nyelek. Amikor jobban fáj, én sem értem miért, de valamit megszorítok - mondjuk a kezemet szorítom a számhoz, mintha segítene. Pedig nem. Aztán a mai napot jól ellökötködtem. Semmi értelmeset nem tudok felmutatni. Shame on me. De esküszöm kitakarítok otthon, ha hazakerülök. Ma már nagy valószínűséggel hazamehetek - mert hát mért ne? - dícsér a doktorbácsi, hogy strapabíró nőstény vagyok - na jó, ő azért nem így mondja - ezt én pedig úgy értelmezem, hogy minden ok-k-ké! Amúgy annyira eltérő vélemények, meg tapasztalatok vannak mandulakivétel terén. Van, aki azt mondja, az első nap okés, aztán később fog fájni, volt meg olyan, aki azt mondta, az első nap nehéz, aztán könyebb. Hát akkor nekem a tegnap volt az első nap, a mai meg a második? Vagy a harmadikra jön nekem a neheze? A fájdalomcsillapítót meg otthon meg kell innom. Hát van egy olyan sanda gyanúm, hogy az már nem lesz tutti-frutti. Mellesleg csuklani a legroszabb. Na, az fáj.
Hmm... milyen zenét mutassak ma? Legyen francia.
NOIR DÉSIR-LA RAGE
november 9, este fél 10
Először is: rohadtul irigylem a képen a kiscsajt. Másodszorra meg: holnap hétre kell bemenjünk a kórházba, hét óra 5 perckor alszok el, szedik (!) ki a mandulám, hét óra 10 perckor meg már édesen csicsikálok. Ezt az orvos mondta... Mivel ez volt az utolsó napom a mandulácskáimmal, és az utolsó nap a következő két hétben, hogy fájdalommentesen tudtam enni, kihasználtam. Azthiszem, eléggé kihasználtam. Reggel kellett menni vért vetetni, így első órára nem mentem (- faszom, elfelejtettem igazolást vinni az elmúlt 2 hétre). Kilencig meg bőven volt időm, ezért felhívtam nagybátyám, aki tegnap érkezett meg - Magyarországon lakik, hogy jöjjön el velem és anyával kávézni. Annyira ritkán megyünk anyával kávézóba - eddig ez a második alkalom. De tetszik neki a G. A suliban második óra elmaradt, harmadik, negyedik meg volt tartva, ez után tartottunk két Kalapos (kávézó-ó-ó) órát, végül pedig visszamentünk a suliba, hogy 40 percig nézzünk egy román filmet. Még a suliban töltött szünetekben sem unatkoztunk: szaladgáltunk plakátokkal, meg az aligazgatónőért. Hosszú szünetben viszont, a földrajzkabinet mellett rátaláltam egy apró boldogságra, egy asztalon hánykódtak francia könyvek. Hát én jó párat felmarkoltam nagy lelkesedésben, úgy megtömtem vele a táskám, hátam, vállam fáj. But worth it! Még így is, hogy semmit az égvilágon nem tudok franciául. Na jó, annyit hogy Claude Brasseur, Brigitte Fossey, Sophie Marceu, Claude Pinotou és Vladimir Cosma, jha és la boum. Házibuli fanság van, de hatalmas. Leginkább talán a film miatt szeretnék megtanulni franciául. Van gyakorlófüzet is, nagyon úgy tűnik, kezdőknek. Azaz nekem. Szóval most anyát itt tartom mellettem, hogy ejtse ki nekem a szavakat és mondja mit jelentenek. Odáig már eljutottunk hogy je suis Jaqueline, és ez egy ilyen csökött agyú teremtménynél nem kismiska! Nem is értem miért hánykódnak ott elhagyatva ezek a könyvek. Remek az állapotuk, teljesen újak, nem is voltak még használva. Különös. Felettébb különös...
Feszítse szét a hangfalat a punk, SEX PISTOLS-PRETTY VACANT.
november 4, reggel 10
Valamiért annyira hiányérzetem van. Zene terén ugyan megállapodtam nagyságával, hogy Doors - Break on Through (amúgy annyira jó, hogy a Kalapos falára rá van festve az énekes, és a galériából szemezel vele; sexy) de még mindig nem tudom mi bajom. Talán újra megnézem a Házibuli 2-t, vagy neki kellene állnom matekezni? Áh, lehetetlen. Vagy egy cigaretta? [...] No igen. Talán. De smekkernek érzem magam. Anya megbízik bennem -még a naplót se nézte meg szülői értekezleten, hisz a jó jegyeket egyből megírom sms-ben, de a a fizika hatos, és még pár, ami ki is megy a fejemből, és apának nem kell tudnia róla. Kicsit bűntudatom van, hisz sokkal tartozom, és annyi baja van szegénynek. Jó jegyekkel tudnám kompenzálni, és fogom is (!!), muszály, akkor legalább velem nem lenne baj. És így mehetek hétvégeken bulikába. Ott jó kislány vagyok, hisz nem iszom, csak ritkán, és akkor is keveset, csak hogy jobban érezzem magam. Mert valjuk be, jobban telik, ha a szar számokra is képes vagyok "bulizni".Sokszor úgy érzem, hogy a barátnőim nem tudják, milyen az, amikor bulizol. Amikor úgy tényleg, ami nekem jelenti a bulit, hogy önfeledten ordítod kedvenc számod a veled szemben álló egyén arcába, rázod a fejed, ugrálsz, kifáradsz, és elmondhatod magadról,hogy igen, jót buliztál. Nomeg utcán sétálni, és hangosan énekelni. Nem egyedül, ketten, többen, mint mindig, ha más városba sodor a szél. Ezért is imádtam, és vágyakozom vissza, amikor haverokul vonatoztunk Barátkára, Diákönkormányzati Szabadegyemtre (DÖK fuckyeah), és 5-6 órát el kellett töltsünk Sepsin. Eltévedtünk a várnál, központot alig kaptuk meg, majd véletlenü akadtunk rá arra a helyre, amit egész este kerestünk. Majd a vonatot várva leültünk a lépcsőkre, gitároztunk, és Csillag vagy fecskét énekeltünk. Himnusz az a dal, legalábbis számomra. Ezért veszélyes nekem azt péntek esténként hallgatni, vagy énekelni, mert a reakció vagy sírás, vagy kacagás, ami jön. Annyira jó volt az az egy hét, annyira várom visszamehessek, amire az égvilágon semmi garanciám sincs. De minden megpróbálunk Nócival, hogy mint csoportvezetők, de visszajussunk. Azok az élmények, és emlékek, hihetelen na.Visszahozhatatlan. Utána jó 2 hónapig énekeltük a tábor dalait, és még most is, ha eszünkbe jut. De itthon is jó. Tegnap is annyira jó volt a Kalaposban, Nócival, meg pár haverral. Még a blogom is szóba került egy mondat erejéig. És megígértettem velük, hogy kapok Jimi Hendrixes, Kurt Cobainos, és Janis Joplines stickert, amit amúgy ők csinálnak. Ugyan nem tudom mit fogok velük kezdeni, talán majd csak nézem őket, hisz hova ragasszam fel? Megtartom,és ha majd a angyalka hoz laptopot Karácsonyra, ami csak az enyém lesz, és nem mossa le róla anya a nevem, amit önző módra rápingáltam, ráragasztom arra. Mellesleg kicsit kockának érzem magam. Tisztában vagyok a játkokkal, meg a játékokban a kifejezésekkel, amit nem sok lány mond el itt nálunk magáról, azonnal kiiserem magam technika terén, és honlapot szerkesztek. És olykor még a gépet is megjavítom, ha gubanc van vele. Játékokra visszatérve, tegnap is, amikor panaszolta a Kalapos pincére, hogy gépéről valahová ellettek a mentett játkok, őszintén át tudtam érezni a helyzetét. "Tudom, miről beszélsz." Ez a pincér-csávó is, olyan jó haverom lett. Legalábbis én így érzem. [...] Mintha azt mondtam volna tanulok. Csinálom is. Most. Mindjárt!
THE DOORS-BREAK ON THROUGH itt alább.
2011, november 1, fél hét
Úgy látszik ez nekem másképp nem megy, csak periodikusan. Egyszer megjön a kedvem hozzá, majd elunom, egy idő után meg újra hiányát érzem annak, hogy lírjam mit gondolok. Az új dizájn alapanyagát Artcore-tól loptam (ingyen letölthető cuccok, rohadtjók), és nem igazán telt sok időbe összehozni. Mégis tetszik, jól néz ki, stílusos, és úgy gondolom illik hozzám. Nomármost, a helyzet az, hogy le vagyok robbanva. Elkaptam valami fertőzést, és fekély lett a mandulám körül, be van gyulladva és minden baja van. Ez otthonülést von maga után, és injekciózást.És hogy úgymond "értelmes" dolgokkal is foglalkozzak ez alatt a 2 hét alatt - bezzeg a tanulás ignorálva van, az nem tartozik ebbe a kategóriába - úgy gondoltam frissítek a blogon. Ráadásul tegnap eszembe is jutatták. Szegény Bence, annyira rég kéri a linkem. Talán megszánom. Úgysincs itt valami nagy dolog. Mellesleg eléggé helyre vagyok pattanva. Kicsit sajnálom, hogy bejött a betegség, épp kezdtünk szervezkedni a suli DT-ben, meg a jegyeim és elég jók lettek - eleinte, már rontottam. De na, pótolok, és mindent beleadok, hogy a félévik jól sikerüljenek. És akkor majd várom az angyalkát. Apropó, suli DT. Egészen megkedveltem ezeket az "álljunk be szervezetkbe, és tevékenykedjünk diákéveink alatt" dolgokat. Elnökségi tag vagyok a suli DT-ben, tag a városiban, most már Youth Bankos is. Emellett meg még iskolába is járok. Ó, én minden évre szánt szándékkal túlzsúfolom magam. Már csak takarítani kellene, hogy kikászálódjak a szemét-tömeg alól. Tulajdonképp a legnagyobb baj velem, hogy az időbeosztásom az... FAIL. De minden meg lesz oldva, minden, minden, minden. Minden.
JIMI HENDRIX - VOODOO CHILD itt alább.
AJÁNLOM AZ OLDALT
LIMP BIZKIT - KILLER IN YOU
SKRILLEX - ROCK'N'ROLL
RAGE AGAINST THE MACHINE - GUERRILLA RADIO
SCORPION
